A zongora nem egyik napról a másikra jelent meg jelenlegi formájában. Ahhoz, hogy megértsük a zongora fejlődését és annak őseit, bele kell mélyednünk a hangszer történelmébe és evolúciójába.
Az elődök: clavichord és csembaló
A zongora elődjeinek nyomába eredve először a clavichord és a csembaló található meg. A clavichord – a zongora egyik közvetlen elődje – a középkorban jelent meg, és már akkor is képes volt a dinamikus kifejezésre, bár csak korlátozottan, mivel a hangzása még igencsak gyenge volt.
A csembaló pedig a barokk korszakban jelent meg. A legfontosabb tulajdonsága az erőteljesebb hangzás volt, azonban a csembaló nem volt képes kifejezni a dinamikus változásokat olyan gazdagon, mint a későbbi zongora.
A fortepiano és a zongora megjelenése
A zongora evolúciójában kulcsfontosságú lépést jelentett a fortepiano – avagy pianoforte – megjelenése a XVIII. század végén. A fortepiano egy olyan hangszer volt, amely már képes volt dinamikus változásokat és hangerőkülönbségeket kifejezni. Ezen az eszközön már lehetett halkan és erősen játszani, és a hangok hosszúsága is szabályozható volt.
A zongora, ahogyan ma ismerjük, körülbelül a XIX. század elején alakult ki. A zongora mechanizmusa és hangja egyre tovább fejlődött, és a zongorakészítők – mint például Steinway & Sons, Pleyel és Bechstein – hozzájárultak a hangszerek minőségének és teljesítményének javulásához.
Az érdekességekben gazdag modern zongora
A modern zongora egy komplex művészeti alkotás, amely magában hordozza az elődök fejlődésének minden lépését. A zongorák ma már különböző méretekben és stílusokban érhetőek el.
A zongora több mint egy egyszerű hangszer; ez egy időgép is, amely visszarepít minket a múltba, és lehetővé teszi, hogy élvezzük a múlt zenei mesterműveit és a zenei kifejezés gazdagságát. A clavichord és a csembaló, valamint a klasszikus fortepiano mind hozzájárultak a zongora kialakulásához. Az őseink által hozott ötletek és innovációk öröksége mind a mai zongoraművészeket, mind pedig a hallgatóságukat ámulatba ejti.