Különbségek a hangolásban
1. A húrozás iránya és a megközelíthetőség
A legjellegzetesebb eltérés a húrok elhelyezkedése. A pianínóban a húrok és az öntvénykeret függőlegesen állnak, így a hangoláshoz a hangszer elülső burkolati elemeit ki kell szerelni. Ezzel szemben a zongoránál a húrozás vízszintes síkban fekszik. A tető felnyitásával a hangolótőkék és a húrok felülről azonnal hozzáférhetővé válnak, ami ergonómiai szempontból kényelmesebb és közvetlenebb munkakörnyezetet biztosít.
2. A mechanika hozzáférhetősége
A hangolás szinte mindig együtt jár a mechanika állapotának ellenőrzésével. A pianínó függőlegesen felépített, kompaktabb mechanikája bonyolultabb szerkezetű, kiszerelése és igazítása időigényesebb. A zongora vízszintes mechanikája ezzel szemben egyben, gördülékenyen kiemelhető a billentyűággyal együtt.
3. Akusztika és a hangolás finomságai
A fekvőzongorák hosszabb húrokkal épülnek, ami egyenletesebb húrfeszültséget és gazdagabb felhangrendszert eredményez. A pianínók rövidebb húrjai miatt a húr merevségéből fakadó inharmonicitás kifejezettebb. Emiatt a pianínó hangolásnál nagyobb figyelmet kell fordítani az úgynevezett nyújtott hangolásra (stretch tuning): az mély tartományokat kissé mélyebbre, a magasakat pedig kissé magasabbra állítja, hogy az akkordok a fülemény számára tisztának hassanak.
4. Nehézségi fok és időigény
Téves az a feltételezés, hogy a kisebb méretű pianínót könnyebb hangolni. Egy kiváló állapotú fekvőzongorán a jó hozzáférhetőség miatt sokszor gördülékenyebb a zongora hangolás, míg egy elöregedett pianínó szűkös belső tere és megkopott hangolócsapjai jelentős fizikai és technikai kihívást jelentenek.