A zongora billentyűsora összeköttetésben áll kis kalapácsokkal, melyek a hangszekrényben kifeszített fémhúrok megütésével adják a hangokat. A hangszer hangképzése mechanikus.
A zongora őse a csembalókészítő Bartolomeo Cristofori által, 1709-ben készített hangszer volt, mely ugyanazokból az alkatrészekből adódott össze, amelyek a maiakra is jellemzőek. Hangszerének leírását 1725-ben közölték, mely kiadvány alapján indult meg Európa-szerte a zongoragyártás.
Napjaink zongorabillentyűzet készítésénél kétféle rendszert használnak: így angol és bécsi mechanikáról beszélhetünk.
- Az angol billentyűzet esetében, mely a Cristofori technikán alapul, a kalapácsokat külön kalapácslécbe ágyazzák bele, így a billentyű mozgása ún. toló léceken keresztül mozgatja a kalapácsokat.
- A bécsi billentyűzetnél – mely Hans Andreas Stein módszerét követi – a kalapácsot közvetlenül a billentyűre van erősítve, és amikor ezt lenyomjuk a kalapács vége egy ún. hornyolt akasztólécbe ütközve üti meg a húrt.
A két rendszer elsőbbsége sokáig vita tárgya volt, az azonban kétségtelen, a bécsi mechanikájú billentyűzet előállítása máig olcsóbbnak számít.