A zongora egyik kihívása abban áll, hogy sokszor eltérő mozgást kíván meg a kezektől. Az ujjak finom mozgása önmagában nem elég, mert sokszor a két kéznek külön is kell mozognia. A kezek mozgását lehet egymástól függetleníteni, de egy komoly kognitív (agyi) kihívásról van szó.
Természetes módon úgy működik az agyunk, hogy a végtagjaink szimmetrikusan vagy egymást segítve mozogjanak. Ezt a természetes mozgást kell a zongora játék közben megtörni annak érdekében, hogy a zongora műveket a kottában leírt módon meg lehessen szólaltatni.
A zongorázás megköveteli a zenésztől, hogy a bal keze és a jobb keze eltérő ritmust játsszon, de a kettő dinamikája, ritmusa, stílusa is lehet más ugyanazon pillanatban. A kitartó gyakorlás meghozhatja a várt eredményt, mert tulajdonképpen az agyat kell hozzá tréningelni és egy kicsit átállítani. Az eltérő kézjátékot azonban az agy nem két külön folyamatként értelmezi, hanem összetett mozgássorozatként tekint rá, amit a két kéz egyszerre, együtt visz véghez.
Gyakorlati tippek a kézfüggetlenítéshez
Kézfüggetlenítő gyakorlatokkal a zenész képessé válik arra, hogy egyszerre több szólamot is megszólaltasson a zongorán. A gyakorlás alapja, hogy az elején csak külön külön szabad lejátszani a párhuzamosan futó szólamokat. Ha külön megy a kettő, jöhet a következő szint.
A következő szint az agy átprogramozása. Minden mozdulatot nagyon lassan kell megtenni, hogy az agy le tudja követni. Figyelni kell a ritmusra, érdemes a zen ritmusát külön megfigyelni és megtanulni, hogy ez is rögzüljön az agyban. Ajánlott figyelmet szentelni a találkozási pontoknak, amikor a két kéz egyszerre üt le hangot.
Szorgalmas gyakorlással sikerülni fog a kézfüggetlenítés, még ha nem is tűnik így elsőre.