A 16. és 17. században, sőt még a 18. század derekán sem fogadták el a cisz, disz, fisz, gisz alaphangot – ez az akkori zenegyakorlatnak felelt meg. A legmélyebb oktáv részére csak a C D E F G A B H hangoknak megfelelő rövid oktávot készítették.
Ezen hangszereknél első ránézésre három oktávot és egy szextet láthattunk, pedig az egy négyoktávos, ennek a legmélyebb oktávája pedig a „rövid oktáv”.
A 16-18. században már elfogadták a fisz és gisz hangokat, azelőtt, hogy a rövid oktávot kinyújtották volna egésszé. Megtoldották két hanggal, úgy, hogy a D és E részére szolgáló billentyűt megfelezték. A felső felükben fiszt, és giszt lehetett megszólaltatni. Ez a beosztás rendkívül kényelmetlennek bizonyult, és végül sikerült belátnia a zenegyakorlatnak, hogy méltatlanul hagyták ki a cisz és disz hangokat. Ezután tértek ki a négy és több oktávú billentyűzetre. Ma a zongoráknak és pianínóknak (kevés kivétellel) 88 billentyűje van. Ebből 52 fehér, és 36 fekete.
Mi a Juhász és bútorrestaurálásnál nemcsak hangolni tudjuk zongoráját, de cserében, adás-vételben is tudunk segíteni. Zongorahangolásért forduljon hozzánk bizalommal!